Az első üdvözlés szösszenete

Öntözöm alulról a primulámat. Keresem az elgurult dilibogyós pirulámat. Megkeresem a pörgős-forgós új ruhámat…  Átölelem, simogatom táncolva ezt a kopott régi-új világot. Napoztatom a kreol testem, ez az amit szeret a lelkemmel együtt a társam itt Pesten. Átfestem az életemet… feketéből citromsárga!  Ennyi volt most bohókás kezdetnek ez a nyitószöveg Nektek mára.